A Sydney-i kikötő mélyén sötét titkok rejtőznek, melyek most a felszínre törnek. Ahol korábban az ember és a természet békés harmóniában élt, most félelem és bizonytalanság uralkodik. Vajon mi áll a hirtelen megszaporodott cápatámadások hátterében? A válaszokat Paul De Gelder, a cápatámadást túlélő ex-haditengerészeti búvár és Madison Stewart, a “Cápalány” keresi a “Cápatámadás a Sydney-öbölben” című dokumentumfilmben, melynek premierje április 11-én, pénteken 20 órakor lesz látható a Viasat Nature csatornán.
A 2024 januárjában történt támadás, ahol egy fiatal nő egy bikacápa áldozata lett, felrázta a város lakosságát. Az International Shark Attack File (ISAF) adatai szerint 2024-ben világszerte 47 provokálatlan cápatámadás történt, melyek közül 4 halálos kimenetelű volt. Ez a szám alacsonyabb a 10 éves átlagnál, ami 70 támadás/év. A bikacápák továbbra is a leggyakoribb elkövetők közé tartoznak.
A bikacápák a legveszélyesebb cápafajok közé tartoznak az emberekre nézve. A Shark Week 32 évének dokumentációja szerint a támadásokkal foglalkozó epizódok 9,6%-ában szerepelnek, a fehér cápák (18,4%) és a tigriscápák (12,2%) után. A bikacápák egyedülálló képessége, hogy édes- és sós vízben is megélnek (euryhalinitás), lehetővé teszi számukra, hogy emberlakta területekre is bemerészkedjenek. Akár 4200 km-re is felúsztak az Amazonason és 1200 km-re a Mississippi folyón.
Az ISAF adatai szerint a bikacápák jelentős számban követnek el támadásokat a part menti vizekben, és 2024-ben ők voltak a fő elkövetők azokban az esetekben, ahol a fajt azonosították. A nőstények tesztoszteronszintje magasabb, mint a hím elefántoké a párzási időszakban, ami kiszámíthatatlan és félelmetes ragadozókká teszi őket.
A “Cápatámadás a Sydney-öbölben” című dokumentumfilm célja, hogy új megvilágításba helyezze a cápákkal való kapcsolatunkat. A film április 11-én pénteken 20:00 órakor látható, kizárólag a Viasat Nature csatornán.