Az ausztrál vadvilág folyamatosan veszélyeknek van kitéve: szárazság, tüzek, kártékony emberi beavatkozások és mindennapos balesetek tizedelik meg az állományt, ráadásul a vadon élő állatok nem reagálnak túl jól az állatmentők közbeavatkozására. A Byron Bay Vadkórház specialistái a lehető legkíméletesebb módon, hozzáértően sietnek a veszélyben lévő állatok segítségére, legyen szó koalákról, kengurukról vagy akár néhány napos hangyászsünökről. Az ő fáradhatatlan munkájukat követi nyomon az Ausztrál Vadállatmentők című tízrészes sorozat, amely szeptember 4-én, 17:15-kor startol el a Viasat Nature műsorán. Cikkünkben bemutatunk néhány nem mindennapos esetet, amivel a Byron Bay Vadkórház vezetője, Dr. Bree Talbot és csapata szembesült.
Meg lehet műteni egy kistestű madarat, amit elütött az autó?
A Byron Bay Vadkórház elkötelezett orvosai és nővérei évente többezer ausztrál őshonos állatot látnak el, és minden eshetőségre készen kell állniuk, ugyanis – ahogy Hayley Farley, az egyik nővér fogalmazott – a vadon élő állatok nem tudnak telefonon időpontot egyeztetni, így gyakorta nehéz megjósolni, hogy fog alakulni a nap a kórházban. Az Ausztrál Vadállatmentők első epizódjában érkezik is mindjárt egy kokabura, amit elütött egy autó. A kokabura egy kacagójancsi, ami nevető hangjáról ismert, de most semmi oka a kacagásra: a csapat szerint eltört a szárnya. Sok esetben egy törött szárnyú madáron nem lehet segíteni, de ez a kokabura szerencsés, ugyanis középen tört el a kis csontja, és ortopédiai tűk segítségével rögzíteni lehet azt. Aprócska méretei ellenére hasonló eljárásban részesül, mint egy ember: a csontot összeillesztik, majd tűk segítségével rögzítik, végül szorítókötést is kap, ez viszont csak egy napig marad rajta, ugyanis egy madár nehezen tűri, ha a szárnya fel van kötve. Mindenesetre a csontja 2-3 hét alatt összeforr, utána a tűket sorban el lehet távolítani, jön egy kis fizikoterápia, aztán a kokabura mehet is vissza a szabadba – remélhetőleg kacagva.
Okozhatja-e stressz egy kengurubébi hasmenését?
Amikor a kenguruk megszületnek, mindössze 2 grammot nyomnak, és akkorák, mint egy cukorka. Életük első évében szinte végig a mamájuk erszényében élnek, csak 6-8 hónapos korukban merik ezt rövid időre elhagyni. A Vadkórházba most egy olyan kengurubébi érkezik, akinek még az anyja mellett lenne a helye, és hasmenéssel küzd. Ezt okozhatja fertőzés, a környezetváltozás vagy hogy más tejet kap, mint amit megszokott, de ennél a kis állatnál valószínűleg az felel a hasmenésért, hogy idő előtt elválasztották az anyjától. Ez olyan trauma, ami stresszessé teszi a kis állatot. És ha ez nem lenne elég, a kis kenguruk gyakorta immunhiányosak, amit az anyjuk hivatott pótolni. Dr. Bree döntése ezúttal is ismerősnek fog tűnni, előbb nagyobb tápanyag bevitelére próbálja rávenni a kengurut – mi is megannyiszor hallhattuk azt, hogy együnk több rostot! – aztán amikor ez nem jön be, akkor antibiotikum-kúrát rendel el, amely szerencsére pikkpakk meggyógyítja a szó szoros értelmében elanyátlanodott és emiatt stresszes kengurubébit.
Mi történik, ha egy piton lenyel egy macskát – a nyakörvével együtt?
Ausztrália keleti partvidékén a szőnyegmintás pitonok előszeretettel tartózkodnak házak padlásán, de mivel nem mérges kígyók, ez nem jelent gondot, sőt, segítenek alacsonyan tartani az egér- és patkánypopulációt. Ám az a piton, ami most a vadkórházba érkezik, egy macskát nyelt le, ugyanis előfordul néha, hogy a piton nagyobb falatra áhítozik, és mivel a fejénél ötször nagyobbra is képes kitátani a száját, ezért nem okozott neki gondot lenyelni egy macskát – igen ám, de a pórul járt házicica egy nyakörvet viselt csengővel és bilétával. Ezt egyrészt a gazdái szeretnék visszakapni, másrészt a fém megölheti a kígyót. Dr. Bree röntgenfelvételt rendel el annak érdekében, hogy megállapítsa, tényleg az van a gyomrában, amitől tartanak. A felvétel sajnos igazolja a gyanút. A csapatnak három választása van: meghánytatják a kígyót, ezzel az életét veszélyeztetik, megműtik, és ezzel óriási traumának teszik ki, vagy megvárják, hogy megeméssze zsákmányát, és a maradék – remélhetőleg a nyakörvvel együtt – távozzon belőle. A csapat az utóbbi mellett dönt, ám ez is rejt magában kockázatot, ugyanis a piton olyan erős emésztőrendszerrel rendelkezik, hogy bizonyos fémeket is képes megemészteni, ami viszont mérgezést okozna. Ráadásul az emésztési folyamat akár hetekig is eltarthat – ez a piton végül egy hét alatt megszabadul a gyomra tartalmától, és ugyan a gondozója nem tudta rávenni magát arra, hogy alaposan átvizsgálja az ürülékét, egy újabb röntgenfelvétel szerint a nyakörv is távozott a szervezetéből. Huh.
Egy sirály, aminek halászkampó akadt az orrlyukába, egy teknőc, amely egy motorcsónak propellerével ütközött, egy másik piton, amin áthajtott a traktor és még megannyi szerencsétlenül járt vagy lebetegedett állat: a Byron Bay Vadkórház csapata nap mint nap szembesül a legdurvább esetekkel, amit a legjobb tudásuknak megfelelően próbálnak kezelni, hogy minden állat a saját lábán távozzon (ha van neki egyáltalán lába) az Ausztrál Vadállatmentők című sorozatban – kizárólag a Viasat Nature műsorán.